A hidegháborút sokféleképpen megvívták a '80-as évek akcióhősei. Stallone egyebek mellett bokszolt a világbékéért, míg Clint Eastwood elcsórta a szovjetek legjobb vadászgépét a Tűzrókában. Eastwood ekkorra kevés kivételtől eltekintve az összes filmjét maga rendezte, Craig Thomas regényének a feldolgozása viszont nem várt kihívások elé állította. Mivel ahhoz volt szokva, hogy a forgatás vágtában halad, az őrületbe kergették az időrabló speciális effektusok. Nem is készített hasonlóan trükkigényes filmet egészen a 2000-es Űrcowboyokig. A Tűzróka nagy sikert aratott, a könyv szerzője a folytatást pedig Eastwoodnak ajánlotta, aki a gesztus ellenére is elzárkózott attól, hogy még egyszer vadászgépbe üljön. 

A film sztorija azt sugallja, hogy tele lesz légi harcokkal, ám valójában a javát az teszi ki, hogy a főszereplő eljusson a gép ellopásáig. Régimódi, Hitchcock nevével körülírható kémfilmet kapunk hát a pénzünkért, melyben Eastwood többször cserél személyazonosságot, mint poncsót a westernjeiben. A szorult hajszában nem mindig egyszerű követni a történéseket. Valakinek folyton hibáznia kell, hogy fenntartsák a veszély közeli állapotot, ezért a cselekményen egy idő után könnyű fogást találni. A feszültség további fokozásának érdekében az Eastwood alakította pilótát még poszt-traumatikus rohamokkal is megverték egy szétnapalmozott kislányról. Ez persze mindig a legrosszabbkor tör rá és a kellő pillanatban múlik el.

Eastwood meglehet attól tartott, hogy a film hosszabb lett a kelleténél, mert nem csak állandó vágójával szakította meg örökre a munkakapcsolatot, hanem utóbb 13 percet kiszedett. Hozzánk mind a kettő verzió eljutott a rendszerváltás után. Az Intervideo a rövidebbet küldte a tékákba, míg az HBO az eredetit sugározta. A történet mindkét formában türelmet igényel, viszont az növeli a beszivárgó küldetés izgalmát és hihetőségét, hogy a rosszfiúk is gondolkoznak. Eastwood bejáratott operatőre, Bruce Surtees nem kevésbé tesz ki magáért. A film remekül mutat akkor is, amikor nem történik semmi látványos. A készítők jó sok inkább arcról, mint névről közismert angol színészt szedtek össze a mellékszerepekre. Egyszerű, de hatásos módszer volt ez a gárda színvonalának a növelésére. Itt van többek közt Kenneth Colley, aki Piett admirális volt A birodalom visszavágban és Ronald Lacey, aki a megégett kezű nácit játszotta Az elveszett frigyláda fosztogatóiban. 

A film fontosnak tartotta kiemelni, hogy az akció sikerének ára van, amit Eastwood önfeláldozó segítői fizetnek meg. A maga szájbarágósságával együtt is szép pillanat az mikor az utolsó percükben még tanúi annak, ahogy hősünk elköti a gépet. A Tűzróka innentől akció üzemmódban folytatja tovább. Az effekteken bizonyára rengeteget dolgoztak és vannak részek, amik tényleg babán festenek. Például az, ahogy a MiG-31-es felkavarja a talajt maga alatt. Összességében viszont nincs mit szépíteni, a látvány csúnyán alulmarad a csupán négy évvel későbbi Top Gunnal szemben is. Ahhoz képest pláne, hogy mennyit kellet a levegőbe emelkedésre várni, a Tűzróka könnyen csalódást okozhat azoknak, akik nem hajlandóak beszámítani a korát. Emellett furcsán és kurtán is ér véget a film. Eastwood egyszer csak bemondja, hogy "irány haza" és kész, stáblista! A hibái ellenére a Tűzróka még bőven vállalható kategória. Egyben van annyira, hogy fenntartsa az érdeklődést földön és égen egyaránt.