Ugyanabban az évben, hogy Kevin Costner mennybe ment a Farkasokkal táncolóval kijött egy másik filmmel is, melyet nem más rendezett, mint a szintén a pályája csúcsán lévő Tony Scott (Tiszta románc). A Jim Harrison írásából született alapanyag erős volt, sokáig a legmenőbb rendezők kapkodtak érte, a Revans mégis a süllyesztőben végezte. Mindmáig Costner és Scott kevéssé ismert filmjei közé sorolható, melyen nem sokat változtatott, hogy a direktor összevágott belőle egy feszesebb verziót is. A történet alapjaiban szokványos: a szolgálatból visszavonuló vadászpilóta befolyásos jóbarátjához (Anthony Quinn) érkezik látogatóba és beleszeret annak fiatal feleségébe (Madeleine Stowe), azonban viszonyukat a férj kegyetlenül megtorolja. Costner félholtra verve a sivatagban találja magát és miután felépül, elhatározza, hogy megkeresi a tőle elszakított nőt.

A Revans bár úgy kezdődik, hogy akár Tony Scott korábbi filmjének, a Top Gunnak a folytatása is lehetne, de ez hamar megváltozik. Részben itt kereshető a sikertelenségének az oka, ugyanis a látszattal szemben egy lassú szerelmi tragédia, amely jóval sötétebb vizekre evez, mint azt a rendezőtől akkortájt megszokhatták. A film két külön részre osztható. Az első fele akcióban ugyan szegény, de tele van szenvedéllyel. Arról mesél, hogyan képes a vágy és a szerelem felülírni még a legőszintébb férfibarátságot is. Costner és Stowe fantasztikusak együtt. Tapintható közöttük a szexuális vibrálás, így hiába nyilvánvaló, hogy a vesztükbe rohannak, ám tökéletesen érthető, hogy minden intő jel és ellenérv dacára egymás karjában kötnek ki. Egy szerelmi háromszög leggyengébb pontja a megcsalt férj szokott lenni, ám Anthony Quinn jóval több, mint a történet gazfickója. Egyik utolsó hálás szerepét láthatjuk kibontakozni, amelyben megmutatja nagyságát.

A film második fele új szintre lép, melyben Costner kerül az abszolút középpontba. Stowe és Quinn csak apró, de fontos villanásokra tűnik fel. Mindketten a saját poklukba kerülnek, Costner pedig a halál peremére. Egy borús hangulatú vándorlás veszi kezdetét, melyet nagyban meghatároz Mexikó pusztasága és azok a csóró alakok, akikkel hősünk összeakad. Jó darabig csak sodródik, így azokba is véletlenszerűen botlik bele, akik részt vettek az elintézésében. Ha a sors nem ajándékozza meg nála józanabb segítőkkel kilátástalan volna a helyzete. Az alulértékelt, örök mellékszereplő Miguel Ferrerrel és a megdöbbentően fiatal John Lequizamoval az oldalán elérhető közelségbe kerül a célja. Ehhez azonban nem egy leszámoláson keresztül vezet az út, hanem a megbocsájtáson, ami szenzációs húzás. Hasonlóképp a film gyönyörűen fényképezett befejezése is leveti magáról a nagyközönség elvárásait. Bár megadja a nagy összeborulást, de a szerelmesek csak a nekik járó pillanatot kapják meg. Közös jövőjük nincsen, soha nem is volt.