A jó visszajelzés megmenthet egy filmet, mint tette azt Carl Franklin krimijével is, amit a stúdió a videókölcsönzők alsó polcaira akart eltemetni. Az elismerések hatására az Egy rossz lépés a reméltnél nagyobb kört futhatott és bár nem szedték szét érte a mozikat, adott egy lökést az alkotók karrierjének. Köztük megtaláljuk az addig mellékszereplésre kárhoztatott, nagyszerű Bill Paxtont és a későbbi Oscar-nyertes Billy Bob Thorntont, aki a forgatókönyv megírásából is kivette a részét. A történet egy látszólag egyszerű esetből indul ki: három kispályás bűnöző egy mészárlás útján csinos adag kokóra tesz szert, a nyomok pedig arra utalnak, hogy az egyikük eldugott szülővárosában akarják meghúzni magukat. Itt azonban már várják őket a zsaruk a bizonyítani vágyó helyi seriff (Paxton) közreműködésével, akit személyes szálak kötnek az egyik bandataghoz.

Ami elsőre szembetűnik az a film hátborzongató realizmusa. A lelkiismeretet nem ismerő kegyetlenség látványa, mellyel végrehajtják a rablást jobban fáj, mintha tocsognánk a vérben. Thornton és a társát alakító Michael Beach egymás tökéletes ellentétei. Az egyik egy minden pillanatban kirobbanni készülő, forrófejű vadállat, a másik egy jéghideg pszichopata, akit intelligenciája csak veszedelmesebbé tesz. A banda egyetlen normálisnak nevezhető tagja Thornton barátnője (Cynda Williams), de ő is távol áll az ártatlanságtól. Túlélésre játszik, amit a páros manipulálásával próbál elérni. Hármójuk utazása emlékeztet egy Coen-filmre, csak a tesók feloldást adó fekete humora nélkül. Töményen kapjuk hát az emberi természet sötétebb oldalát. A hármas sajátos dinamikája gondoskodik az erős pillanatokról. Különbözőségük okán minden helyzetre másképp reagálnak. Elég egy sima vita, vagy egy útjukba kerülő járőr és ott a levegőben, hogy bármely percben vér folyhat.

A film másik szála jóval nyugisabb, de nem kevésbé figyelemre érdemes. Amilyen félelmetesen erősen hozza Billy Bob Thornton a primitív gyilkost épp olyan megkapó lazasággal adja Bill Paxton a vidéki seriffet. Az, hogy két városi nyomozó és egy médiavisszhangot kapó gyilkossági ügy lépett be az életébe úgy hat rá, mint a gyerekre, aki végre a nagyokkal játszhat. Hálás szerep ez Paxtonnak. Nem mulasztja el szerethető jellemmé formálni a magát modern cowboynak képzelő, hurrikán fokozaton pörgő fickót. A film itt nem sokkal tesz többet, mint bemutat egy egyszerű, de irigylésre méltó életet. Mindenki névről ismeri a másikat. Családi hússütés a kertben, békés lerészegedés a haverokkal. Az erőszak azért itt is jelen van. Az se számít rendkívülinek, ha egy férj baltával megy a háznak.

A két szál mintha két külön világ lenne. Ahogy az egyik közelít a másik felé csak idő kérdése marad, hogy iszonyú fordulatot vegyen a történet. Még a jófej seriffről is kiderül egy s más. A két városi nyomozóról hiába kapunk három dimenziós képet, a cselekmény alakulása félbeszakítja azt a formálódó ismeretséget, mely kialakul köztük és a seriff között, akit ugyan megkedvelnek, de közben azért mosolyognak rajta. Ez a kettősség aztán egy kínosan életszerű pillanatban tőr ki, amikor a seriff meghallja, ahogy gúnyolódnak rajta. Paxton arcjátéka hibátlan. Mikor észreveszik, akár egy iskolás kölyök, próbál mosolyt erőltetni az arcára és úgy tenni mintha semmi se történt volna, pedig ez taszítja közelebb ahhoz az életét veszélyeztető húzáshoz, amivel meg akarja mutatni nekik, hogy mit ér.

Az Egy rossz lépés találóbb cím, mint elsőre tűnhet. Nem egy konkrét dologra utal, mégis újra és újra előkerül a szereplőkkel kapcsolatban. Események láncolata indul meg elhibázott döntéseik nyomán. A tragédia elkerülhető volna, mégis lépésről-lépésre tartunk felé úgy, hogy néha csak centiken múlik, hogy másképp alakuljon az ügy. A tűéles forgatókönyv és rendezés nem hagy kétséget afelől, hogy a totális félresiklás elkerülhetetlen volt. Mitöbb már azelőtt eldőlt, hogy embereink elkövették volna az utolsó hibájukat. Az Egy rossz lépés drámai túlzások nélkül, pusztán a jellemek és a környezet hiteles bemutatására fókuszálva mond el egy bűnügyi sztorit. Ennyi is elég számára, hogy egy kiváló színészi alakításokkal teli neo noir gyöngyszem váljon belőle, amit ugyanúgy nem szabad kihagyni, miképp Paxton és Thornton másik közös krimijét, a Szimpla ügyet sem.