Határozottan az az érzésem, hogy megállt az idő. A rádióból ugyanazok a slágerek szólnak, nem telik el hónap egy játék remaster kiadása nélkül, a mozikban pedig a legnagyobb siker egy több, mint harminc éves film folytatása. A retrohullám meglehet kóros méreteket öltött, a múltba való visszatekintés önmagában nem ördögtől való. Én is szívesebben nézek régi filmeket, mint újakat, és nem azért, hogy a nosztalgia kellemesen ismerős érzetében ringatózzak. A nekem való hősök, a történetek, amik megmozgatják a fantáziámat, a műfajok, amiket szeretek egyszerűen nem most élik a legszebb napjaikat. Örülnöm kellene, hogy próbálják visszahozni őket, de mivel más idők járnak, ez ritkán sikerül.

Egykor lelkes gyűjtő voltam. Rohantam minden héten a legközelebbi plázába, hogy a friss megjelenésekre rátehessem a kezem. Ez hívta életre a Filmek a polcról blogot, melyen jórészt ténylegesen a polcomról leemelt filmekről írtam. Dolgoztam korábban több honlapnál, blogolgattam itt és ott, de egy saját oldal, ez akkor is egy megvalósult álom volt számomra, ha megmaradt kicsinek. A magam ura voltam. Nem szerkesztett bele senki a kritikákba és nem kellett olyan filmet megnéznem, amit nem akartam. Közben változott a filmvilág és megváltozott az én életem is. A tulajdonosváltás az Indexnél nyomott hagyott a blogszférán, ehhez jött hozzá az incidens a Facebookkal, ami még elszigeteltebbé tette az oldalt. Két éve lényegében tetszhalott, többször búcsút vettem tőle, mégis időről-időre visszatértem hozzá. Rálestem, hogy jött-e új hozzászólás és azon agyaltam, hogy mi legyen.

A végső kérdés az maradt, hogy szeretek-e még filmekről írni, a válasz pedig elvezetett a Rapid Retro elindításához. Nem akartam az előző oldalt klónozni, ezért új megközelítést kerestem. Arra jutottam, hogy a hangsúly maradjon a kritikákon, ám azok legyenek lényegre törőbbek és tömörebbek. A kilométeres bekezdések iránti vonzalmamat igyekszem hát minél jobban visszafogni. Remélem, hogy a változások miatt nem veszítem el a régi olvasókat, akik kitartottak a sivatagos időkben a Filmek a polcról mellett! Most is inkább a ritkábban előtérbe helyezett alkotásokra fogok koncentrálni szabadon kalandozva a különböző műfajok és korszakok között. Nyitásul Barry Levinson rendezésének, Az étkezdének a felelevenítését választottam. Stílszerűen egy múltba tekintő filmét, amire egész más szemmel nézek, mint mikor először láttam.